Minden év egyik legjobban várt bulija a farsang, ami most sem marad el, gyertek, és legyetek ügyesek, kreatívok, szépek, pozitívak. Nekem speciel  több mint 10 éve az a vágyam, hogy Zorró legyek, de nem sikerül. Szerintem pszichésen nem sikerül. Ráadásul még édesanyámat sem mertem erről a csúnya ügyről megkérdezni. Általában ez úgy történik, hogy elmegyek hozzá a megkérdezés szándékával, útközben ki is gondolok mindent részletesen, aztán amikor nála vagyok, az helyett, hogy "Édesanyám, miért nem lehetek én sohasem Zorró, amikor mindig erre vágyok, csak nem történt velem valami kiskoromban?" elkérem a hálóingjét, hogy majd abban farsangolhassak. Ő meg szegény ide is adja örömmel, és mégcsak nem is gyanús neki, hogy már megint.

A legjobban eddig vasúti jegyvizsgálóként éreztem magam. Vagy ahogy ti, civilek mondjátok: kalauzként. Az egy más világ. Az tényleg nem szakma, az hivatás, ezt világosan megértettem egyetlen éjszaka alatt is. Az pedig egyenesen megható volt, ahogy szorgosan szereztek nekem egy komplett "jelmezt" a vasutasok a vasútállomáson. Nagyon-nagyon rendesek voltak. Mielőtt feltennéd a világ leghülyébb kérdését, leírom: Igen, lyukasztóm is volt.

De mi leszek az idén? Szerin

Igen!